LEVITÁCIÓ
Valamikor úgy 10-15 évvel ezelőtt kezdtem el érdeklődni afelől hogy létezhet-e valóságos levitáció. Komolyan felmerült bennem, hogy talán nem is csak mese ez az egész. Nem sok információt találtam a témáról. Néhány régi mese, fantáziaszülemények, míg végül ejutottam a TM-ig (Transzcendentális Meditáció). Azon túl hogy hókuszpókusznak tetszett az egész amit csináltak, felfigyeltem állításukra, miszerint képesek tanítványaik elsajátítani a levitációt. Ez már felkeltette az érdeklődésemet! Ahogyan azonban mélyebben utánanéztem szó sem volt valódi levitációról. A tanítványok lótuszülésben apró ugrálásokkal próbálták elérni a súlyveszteséget és idővel meg voltak győződve arról hogy lebegnek. Csak engem nem győztek meg. Sem beszámolókat, sem fotókat nem találtam arról hogy valaki közülük valóban láthatóan lebegett volna. (ha valakinek erről más tudomása van, kíváncsian várom)
Az alagút végén a fény - bár elérhetetlen távolságban
Első nekifutásom frusztrációja után jó ideig nem is foglalkoztam a témával, míg egyszer véletlenül rá nem akadtam egy indiai jógiról szóló beszámolóra, ami fotóval is dokumentálva volt. Mondhatnám hogy ez megint nem bizonyít semmit, mégis a Maharashi-féle TM önpropagáló, szervezkedő és világhódító szándékai mellett az aszkézisben visszavonult inidai jóginak miért lenne szüksége arra hogy bárkit is lóvá tegyen? Ez volt az első fény az alagút végén, bár jól tudtam hogy ennek valódiságát igazolni semmiképp nem tudnám sem másnak sem magamnak. Maradt hát nyitott kérdésként amelyet félretettem magamban. Már csak arra vártam hogy találok még hasonló eseteket amelyek legalábbis nehezen cáfolhatók és ezzel erősítik a sejtésemet hogy a jelenség lehetséges. Hosszú évekig nem találtam azonban az égvilágon semmi hitelre méltót.
Subbayah Palluvar indiai jógi 1936-ban 150 szemtanú jelenlétében perceken át lebegett. A technikai civilizácót nélkülöző olyan környezetben ahol az illúzionista trükkök feltételei nem adottak, egy ilyen látványos és sokak által megfigyelt bemutató mindenesetre bekerült számomra a lehetséges levitációs esetek közé.
A levitáció nem kevesebbet jelent, mint a gravitáció legyőzését, egy tárgy lebegését. A szó is a latin levare, azaz emelkedni kifejezésből ered. Eddig csak utánozni sikerült, főleg erős mágnesekkel, például a mágnes vasutakon, de ez rengeteg energiát igényel.
Ulf Leonhardt és Thomas Philbin, a skóciai St Andrews egyetem kutatói egészen más megoldást találtak. Ők a kvantumfizika egyik meghatározó jelenségét, a Casimir hatás, vagy más néven a Casimir-Polder erő előjelét fordították meg.
A Casimir hatás a tárgyak közötti üres térben, a mindent átható energia mezők fluktuációja miatt keletkezik és hatására a tárgyak vonzzák egymást (a tömegvonzástól és az elektromos töltettől függetlenül is). Ez az atomi szinten létrejövő hatás nagy erővel tartja össze kis távolságon a tárgyakat, de a gekkó is ennek a "száraz ragasztónak" a segítségével tud futni a plafonon. Ha sikerül megfordítani a Casimir hatást, akkor a tárgyak taszítják egymást és így létrejöhet a levitáció.
A Casimir hatás megfordítására azt az úgynevezett metaanyagot használják fel, amelyet a láthatatlanná tevő köpenyhez fejlesztettek ki. Mint annak idején megírtuk, a láthatatlanság úgy érhető el, hogy ezzel a különleges anyaggal megváltoztatják a fénytörést, az elektromágneses sugarak ezért szokatlan irányba térnek el és úgy folyják körbe a metaanyaggal álcázott tárgyat, mint a víz a belemártott tárgyakat. A Casimir hatást kiváltó erőtér fluktuációkat is hasonló módon térítik el, megváltoztatva a Casimir hatás irányát.
Eddig csak mikrométer nagyságú tárgyakat sikerült a kísérletekben levitációra késztetni, de a New Journal of Physics című szaklapban Leonhardt és Philbin azt írja, hogy a levitáció segítségével megszüntethető a kis mérettartományokban a surlódás, amelyet ott főleg a Casimir hatás okoz. Vagyis létrehozhatók a súrlódásmentes miniatűr elektronikus gépezetek, de távlatilag nagyobb tárgyak, akár az emberek levitálását is lehetségesnek tartják.
John Roy Robert Searl és munkatársai 1952
A levitáció nagyon ritka, de létezik, ugyanúgy, mint például a spontán égés. Mindkét dolog kiinduló pontja az agy. Még nem tudjuk hogyan, de működik és nem lehet azzal lesöpörni az asztalról, hogy nagyon ritka.
Mielőtt bemásolnád csalók fényképeit, előrebocsátom, hogy természetesen én nem kóklerekre gondolok, hanem például Daniel Douglas Home-ra, akiről bőven van adat az interneten, például itt:http://new.atudashatalom.hu/e107_plu...php?content.60 A levitációt mindig megelőzte koncentráció és transz állapotban voltak képesek legyőzni a gravitációt. Tehát kell hogy legyen valamiféle energia áramlás aminek a kiinduló pontja az agy.
"A britek nagy levitálója egy bizonyos Home nevezetű emberke volt, aki teljesen nyíltan folytatta tevékenységét. Nem sötétített szobában, elzárva másoktól, hanem teljesen nyíltan, közönség előtt folytatta lebegését, amit emberek százai csodálhattak meg. Levitált bárhol és bármilyen körülmények között, nem zavarták a kétkedők, a nagy tömeg, vagy éppen a nézők társadalmi rangja. Tudományát bemutatta a pápának, ismert királyoknak és császároknak, de még íróknak és filozófusoknak is. Daniel Douglas Home 1868 és az 1900-as évek elejéig számtalan alkalommal bizonyította be, hogy a levitáció igen is létezik, nem cirkuszi mutatvány, hanem valamilyen sajátos, meg nem magyarázható, de emberi képesség.